Szokatlan élmény az első ébredés, mondhatnám úgy is megrázó. Azt sem tudom, hol vagyok, és ijedtemben majdnem kiesem az ágyból. Mint Alíz Csodaországban. Mire felkelek, kicserélődik körülöttem a táj, és a jól megszokott világomat, egy másik vadidegen váltja fel.
Lassan pörgetem vissza az eseményeket.
Éjszaka a taxisunk kitett egy üvegfalú, 53 emeletes felhőkarcolónál. Az üvegajtó mögött márvány padló, és széles recepciós pult állt, biztonságiakkal vagy recepciósokkal – ki tudja- minden esetre férfiakkal. Egy hölgy kísért tovább, át egy újabb üvegajtón a liftekig. A 35. emeletre érkeztünk, a 3501-es lakásba. A csengetésre senki nem felelt, így lassan kinyitottuk az ajtót, és bementünk a leghátsó szobába.
Elmagyarázta, hogy a CT betűk a borítékon a felhőkarcoló nevének rövidítéséből adódnak. Ez itt a 21. Century Tower, azaz a 21. Század Torony. Ha jobban felidéztem az emlékeimet, be is úszott egy kép, hogy a liftek mellett volt egy hatalmas, arany felirat, ami abszolút szolidan hirdette az épület elnevezését.
A 3501 természetesen a 35. emeleten a 3501-es apartmant jelölte, míg az A betű a leghátsó szobát. És itt érkeztünk el a lényegig: a leghátsó szoba.
Ez egy három szobás apartman volt, ami egy nappaliból indult. A nappaliból egy amerikai konyha és egy folyosó nyílt. A folyosón mindkét oldalon ajtók sorakoztak. Kísérőm elmagyarázta, hogy minden szobával szemben a saját fürdőszobája található. Az egyetlen szoba, amibe beépítették a fürdőt, az A, azaz az enyém. Úgyis mondhatnám, hogy megnyertem a suite-ot.
Ez volt a legtágasabb, éppen a duplája a másikaknak.
A berendezés viszont elég gyér. Fehér falak, fehér kő, fehér beépített szekrény, barna komód, barna íróasztal, barna éjjeliszekrény, és egy barna francia ágy, fehér ágyneműhuzattal. Ja igen, plusz egy tükör, hihetetlen, de barna kerettel.
A fürdő…fehér. De legalább tágas. Hatalmas panorámás, kör alakú tükör; fehér kád, és mosdó, fehér piszoár és wc, és az elmaradhatatlan fehér kő, fehér falak. Tiszta, fehér, már szinte steril. Rideg és ijesztő.
Mikor a hölgy végre magamra hagyott, és nagyjából kipakoltam, rám törtek a gondolatok. Minden, amit otthon hagytam. A kis lakásom, ami csak az enyém volt, aminek minden négyzetcentije rólam mesélt. Benne volt az összes emlékem, az összes álmom, az apró csecsebecséim, a világ minden tájáról összegyűjtött szuvenírjeim, az értékes faragványaim. Most itt találtam magam a világ végén, a senki földjén, a sivatag kellős közepén, és ha körülnéztem, nem láttam mást, csak egy kopár üres szobát. Úsztam a tejfehér semmiben, a fehér kövön, a fehér falak között, a fehér ágyon, és nem találtam kapaszkodót. Szinte megfojtott a fehérség.
Hajnalodott már mire sikerült elaludnom.
Jó reggelt Aliz! Hív az első nap!
Az első gondolatom az, ha visszafekszem, és erősen rákoncentrálok, talán sikerül!
Úgyhogy visszafekszem.
Koncentrálok.
Erősen.
Újra, és újra.
Dél körül azért lassan már ideje feladni, úgyhogy inkább beletörődöm, hogy itt ragadtam egy időre.
Még mindig kopár fehér minden, de ahogy széthúzom a függönyöket napsugár árasztja el a szobát, mint egy hírnök. A remény sugara, hogy bár senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de még csak most kezdődik, és a kezdet egyben életet is jelent, egy új világ születését, és rajtam is áll, hogyan formálom.
Lassan pörgetem vissza az eseményeket.
Éjszaka a taxisunk kitett egy üvegfalú, 53 emeletes felhőkarcolónál. Az üvegajtó mögött márvány padló, és széles recepciós pult állt, biztonságiakkal vagy recepciósokkal – ki tudja- minden esetre férfiakkal. Egy hölgy kísért tovább, át egy újabb üvegajtón a liftekig. A 35. emeletre érkeztünk, a 3501-es lakásba. A csengetésre senki nem felelt, így lassan kinyitottuk az ajtót, és bementünk a leghátsó szobába.
Elmagyarázta, hogy a CT betűk a borítékon a felhőkarcoló nevének rövidítéséből adódnak. Ez itt a 21. Century Tower, azaz a 21. Század Torony. Ha jobban felidéztem az emlékeimet, be is úszott egy kép, hogy a liftek mellett volt egy hatalmas, arany felirat, ami abszolút szolidan hirdette az épület elnevezését.
A 3501 természetesen a 35. emeleten a 3501-es apartmant jelölte, míg az A betű a leghátsó szobát. És itt érkeztünk el a lényegig: a leghátsó szoba.
Ez egy három szobás apartman volt, ami egy nappaliból indult. A nappaliból egy amerikai konyha és egy folyosó nyílt. A folyosón mindkét oldalon ajtók sorakoztak. Kísérőm elmagyarázta, hogy minden szobával szemben a saját fürdőszobája található. Az egyetlen szoba, amibe beépítették a fürdőt, az A, azaz az enyém. Úgyis mondhatnám, hogy megnyertem a suite-ot.
Ez volt a legtágasabb, éppen a duplája a másikaknak.
A berendezés viszont elég gyér. Fehér falak, fehér kő, fehér beépített szekrény, barna komód, barna íróasztal, barna éjjeliszekrény, és egy barna francia ágy, fehér ágyneműhuzattal. Ja igen, plusz egy tükör, hihetetlen, de barna kerettel.
A fürdő…fehér. De legalább tágas. Hatalmas panorámás, kör alakú tükör; fehér kád, és mosdó, fehér piszoár és wc, és az elmaradhatatlan fehér kő, fehér falak. Tiszta, fehér, már szinte steril. Rideg és ijesztő.
Mikor a hölgy végre magamra hagyott, és nagyjából kipakoltam, rám törtek a gondolatok. Minden, amit otthon hagytam. A kis lakásom, ami csak az enyém volt, aminek minden négyzetcentije rólam mesélt. Benne volt az összes emlékem, az összes álmom, az apró csecsebecséim, a világ minden tájáról összegyűjtött szuvenírjeim, az értékes faragványaim. Most itt találtam magam a világ végén, a senki földjén, a sivatag kellős közepén, és ha körülnéztem, nem láttam mást, csak egy kopár üres szobát. Úsztam a tejfehér semmiben, a fehér kövön, a fehér falak között, a fehér ágyon, és nem találtam kapaszkodót. Szinte megfojtott a fehérség.
Hajnalodott már mire sikerült elaludnom.
Jó reggelt Aliz! Hív az első nap!
Az első gondolatom az, ha visszafekszem, és erősen rákoncentrálok, talán sikerül!
Úgyhogy visszafekszem.
Koncentrálok.
Erősen.
Újra, és újra.
Dél körül azért lassan már ideje feladni, úgyhogy inkább beletörődöm, hogy itt ragadtam egy időre.
Még mindig kopár fehér minden, de ahogy széthúzom a függönyöket napsugár árasztja el a szobát, mint egy hírnök. A remény sugara, hogy bár senki nem mondta, hogy könnyű lesz, de még csak most kezdődik, és a kezdet egyben életet is jelent, egy új világ születését, és rajtam is áll, hogyan formálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése