Epipen. A rémálmaim gyilkos fegyvere. Bezzeg kívülről csak egy ártalmatlan kis tollnak tűnik, de ne tévesszen meg a látszat!
Hogy tényszerű legyek, - mert ennyit azért megérdemel - ez egy Epinephrine-t tartalmazó injekció, csak annak egy olyan elkorcsosult, úgy mond biztonságosabb változata, amibe előre bele lett töltve a megfelelő mennyiségű oltóanyag, így az ügyeletes baleknak csak megfelelően tudni kell(ene) használni.
Ijedségre semmi ok, nem üdvözlésképpen osztjuk az utasoknak, csak nagyon súlyos allergiás roham, fuldoklás esetén.
Azon a napon, amikor először van szerencsém látni, éppen a használatát ismertetik. Megfogom, hüvelykujj még véletlen sincs a toll tetején. Úgy fogom, mint a kicsi baba az ágy rácsot – hogy finomabb hasonlattal ne éljek. Odahelyezem a beteg combjára, és ha egy kicsit jobban megnyomom vele a delikvenst, akkor a műszer automatikusan kilövi a beletöltött oltóanyagot. Szóval igazából semmi dolgom nincs, csak marokra fogni, és belevágni a páciensbe. Két dologra kell csak figyelnem, hogy a dolog éles fele a beteg felé mutasson, és az ujjam még véletlen se legyen a hegyén, mert ha mégis az én irányomba lökődne ki, akkor igen rosszul járok.
A hangsúly jelen esetben a vizsgán van. Szóval le kell vizsgáznom egy toll kezeléséből. Persze értem én, olyan anyagot tartalmaz, ami igen veszélyes, és hatósági engedéllyel lehet csak alkalmazni, így hatósági vizsgáról van szó. De akkor is csak egy toll. Egy sima hegyes rúd, amit oda kell nyomnom a lábhoz és kész.
Ha esetleg problémáim lennének, akkor gyakorolhatok otthon a Rotring tollamon.
Vagy vehetek akár különórákat is.
Sőt, amíg nem megy flottul, addig próbálkozhatok ceruzán.
Magabiztosan megyek be a gyakorlati vizsga napján, önbizalmamat csak növeli, hogy egy jóképű vizsgáztató mosolyogva invitál be. Lelkesedésem azonban rögtön alábbhagy, mikor kiderül, hogy vizsgáztatni nem ő fog, hanem az eddig takarásban lévő goromba, gnóm, indiai nő, aki éppen most buktatta meg az előttem lévőt.
Én jövök. CPR azaz újraélesztés, mellkas kompresszió: nagyszerűen megy.
Epipen. Hát ennél mi sem egyszerűbb- így én- és gyakorlatban mutatom az alkalmazást egy már elsütött, veszélytelen próbadarabon. Odahelyezem - ez esetben - a nővérke felső combjára, eltávolítom a kupakot, majd meglököm kissé a lábát, kivárom az előirt 10 másodpercet, elemelem a tollat, és éles végével lefelé belehelyezem a veszélyes hulladékot gyűjtő dobozba. Részemről a dolog letudva.
Úgy tűnik az indiai számára azonban nincs, mert faggatni kezd. Feltesz egy kérdést bájos indai raccsolással, amiből egy szót sem értek. Megismétli. Eredmény változatlan. Újból ismétli, itt már kissé ingerültebb, és szemmel láthatóan türelmetlenül várja a választ. Hezitálok, elvégre 50-50%, hogy eltalálom a helyes választ. Végül rávágom: igen. Visszakérdez, hogy biztos vagyok-e benne. Ezek után csak nem hazudtolhatom meg önmagam, hogy nézne ki, ha inognék! Kitartok meggyőződésem mellett, igennel felelek, bár fogalmam sincs mire.
Akkor, ha nem lenne ellenemre, be kéne fáradni másnap megismételni a vizsgát.
Ezt bezzeg olyan jól hangsúlyozza, hogy minden szót értek. Szépen, tagoltan.
De a napnak még koránt sincs vége, és hihetetlen, de lehet még lentebb süllyedni.
A következő órán egy ételes trolit tolnak elém, azt az általam már igen jól ismert kocsit, amit idestova már 7 éve tologatok le-fel hol üresen, hol telin a kabinban. A feladat pedig lépésekben a következő: kinyitom a troli-ajtót, megfogom a tálcát, leguggolok, beteszem a tálcát, becsukom az ajtót. Nem vicc. Rémesen komoly!
Annyi segítséget adnak, - arra az esetre, ha mégsem menne (!) – hogy választhatod a b-változatot. Ott kiszedni kell a tálcát, nem berakni.
Leginkább a réges-régi francia film van előttem, Louis de Funés felejthetetlen konyhai alakításával: Feldobom a tányért, megmosom a tányért, megtörlöm a tányért, eltöröm a tányért.
Nem kommentálom, csak megjegyzem: van belőle vizsga.
Nem, még mindig nincs vége. Az i-re a pontot lakótársam teszi fel, aki valahonnan megtudja sikertelenségemet, és végigröhögi a haza utat, majd segítőkészen felajánlja a golyóstollát, hogy legyen min gyakorolni.
Nesze neked nagyvilag! Van még lejjebb???
Hogy tényszerű legyek, - mert ennyit azért megérdemel - ez egy Epinephrine-t tartalmazó injekció, csak annak egy olyan elkorcsosult, úgy mond biztonságosabb változata, amibe előre bele lett töltve a megfelelő mennyiségű oltóanyag, így az ügyeletes baleknak csak megfelelően tudni kell(ene) használni.
Ijedségre semmi ok, nem üdvözlésképpen osztjuk az utasoknak, csak nagyon súlyos allergiás roham, fuldoklás esetén.
Azon a napon, amikor először van szerencsém látni, éppen a használatát ismertetik. Megfogom, hüvelykujj még véletlen sincs a toll tetején. Úgy fogom, mint a kicsi baba az ágy rácsot – hogy finomabb hasonlattal ne éljek. Odahelyezem a beteg combjára, és ha egy kicsit jobban megnyomom vele a delikvenst, akkor a műszer automatikusan kilövi a beletöltött oltóanyagot. Szóval igazából semmi dolgom nincs, csak marokra fogni, és belevágni a páciensbe. Két dologra kell csak figyelnem, hogy a dolog éles fele a beteg felé mutasson, és az ujjam még véletlen se legyen a hegyén, mert ha mégis az én irányomba lökődne ki, akkor igen rosszul járok.
A hangsúly jelen esetben a vizsgán van. Szóval le kell vizsgáznom egy toll kezeléséből. Persze értem én, olyan anyagot tartalmaz, ami igen veszélyes, és hatósági engedéllyel lehet csak alkalmazni, így hatósági vizsgáról van szó. De akkor is csak egy toll. Egy sima hegyes rúd, amit oda kell nyomnom a lábhoz és kész.
Ha esetleg problémáim lennének, akkor gyakorolhatok otthon a Rotring tollamon.
Vagy vehetek akár különórákat is.
Sőt, amíg nem megy flottul, addig próbálkozhatok ceruzán.
Magabiztosan megyek be a gyakorlati vizsga napján, önbizalmamat csak növeli, hogy egy jóképű vizsgáztató mosolyogva invitál be. Lelkesedésem azonban rögtön alábbhagy, mikor kiderül, hogy vizsgáztatni nem ő fog, hanem az eddig takarásban lévő goromba, gnóm, indiai nő, aki éppen most buktatta meg az előttem lévőt.
Én jövök. CPR azaz újraélesztés, mellkas kompresszió: nagyszerűen megy.
Epipen. Hát ennél mi sem egyszerűbb- így én- és gyakorlatban mutatom az alkalmazást egy már elsütött, veszélytelen próbadarabon. Odahelyezem - ez esetben - a nővérke felső combjára, eltávolítom a kupakot, majd meglököm kissé a lábát, kivárom az előirt 10 másodpercet, elemelem a tollat, és éles végével lefelé belehelyezem a veszélyes hulladékot gyűjtő dobozba. Részemről a dolog letudva.
Úgy tűnik az indiai számára azonban nincs, mert faggatni kezd. Feltesz egy kérdést bájos indai raccsolással, amiből egy szót sem értek. Megismétli. Eredmény változatlan. Újból ismétli, itt már kissé ingerültebb, és szemmel láthatóan türelmetlenül várja a választ. Hezitálok, elvégre 50-50%, hogy eltalálom a helyes választ. Végül rávágom: igen. Visszakérdez, hogy biztos vagyok-e benne. Ezek után csak nem hazudtolhatom meg önmagam, hogy nézne ki, ha inognék! Kitartok meggyőződésem mellett, igennel felelek, bár fogalmam sincs mire.
Akkor, ha nem lenne ellenemre, be kéne fáradni másnap megismételni a vizsgát.
Ezt bezzeg olyan jól hangsúlyozza, hogy minden szót értek. Szépen, tagoltan.
De a napnak még koránt sincs vége, és hihetetlen, de lehet még lentebb süllyedni.
A következő órán egy ételes trolit tolnak elém, azt az általam már igen jól ismert kocsit, amit idestova már 7 éve tologatok le-fel hol üresen, hol telin a kabinban. A feladat pedig lépésekben a következő: kinyitom a troli-ajtót, megfogom a tálcát, leguggolok, beteszem a tálcát, becsukom az ajtót. Nem vicc. Rémesen komoly!
Annyi segítséget adnak, - arra az esetre, ha mégsem menne (!) – hogy választhatod a b-változatot. Ott kiszedni kell a tálcát, nem berakni.
Leginkább a réges-régi francia film van előttem, Louis de Funés felejthetetlen konyhai alakításával: Feldobom a tányért, megmosom a tányért, megtörlöm a tányért, eltöröm a tányért.
Nem kommentálom, csak megjegyzem: van belőle vizsga.
Nem, még mindig nincs vége. Az i-re a pontot lakótársam teszi fel, aki valahonnan megtudja sikertelenségemet, és végigröhögi a haza utat, majd segítőkészen felajánlja a golyóstollát, hogy legyen min gyakorolni.
Nesze neked nagyvilag! Van még lejjebb???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése